Category: Japán

Uchū Kyōdai / Space Brothers (live-action; 2012)

Uchū Kyōdai / Space Brothers (live-action; 2012)

Mit tennél meg az álmaidért? A 2008 óta mangában, 2012 tavasza óta animében is drámai izgalmakat keltő Uchū Kyōdai (Space Brothers) élőszereplős adaptációja minden várakozást felülmúlva teljesített. Az eredeti manga teljes és hű adaptálása helyett, Mori Yoshitaka rendező, és többek között a Confessions-ról (Kohaku) ismert Kawamura Genki producer egy olyan megható, két órás filmet kreált, amiben a Coldplay, a Kennedy Űrközpont és még egy valódi amerikai asztronauta is feltűnt. A manga, illetve az animesorozat rajongóinak semmiképpen sem szabad kihagynia e történet filmes adaptációját, amely elsősorban bolondos testvérpárunk egymás iránt érzett szeretetét pottyantotta a középpontba, nem is akármilyen körítés mellett.

Ember feletti távolságokat áthidaló szeretet

2012. május 5-én, szinte egy hónappal az Uchū Kyōdai (Space Brothers) animesorozat indulása után került a japán mozikba az eredeti sztori live-action adaptációja. A filmet hatalmas várakozás övezte, mivel a produceri székben nem kispályás szakember foglalt helyet Kawamura Genki személyében, aki a nemzetközi színtéren is sikereket elérő Confessions (Kohaku) filmnél működött közre korábban. Az eredetileg Koyama Chūya által készített, 2008-ban indult és máig futó díjnyertes mangát, igen nehéz lehetett filmes adaptációvá formálni, főleg a történet monumentális terjedelme miatt (a manga jelenleg a 20. köteténél tart). Az alkotók végül sajátos, még a rajongók számára is élvezhető módon formálták át az eredeti történetet. A szereplők, a fontosabb jelenetek a mangából visszaköszönnek a filmvásznon is, de a zseniális rendező, Mori Yoshitaka a vígjátékot is félretéve, inkább egy drámai űrsztorit kreált, ami kissé gyenge látványvilág mellett is hihetetlen mértékben képes a könnycsatornákat megnyitni, főleg, ha ismerjük és szeretjük az Uchū Kyōdai karaktereit. A film felemelő élményt nyújtva fest képet az emberiség számára meghatározó eseményekről, felvillantva az asztronauták és az űrkutatás rövid történetét, valamint két főszereplőnk rendkívül pozitív végkicsengésű küzdelmét álmaik megvalósulásáért. A rendező elmondása szerint, ez volt a cél. A 2011-es földrengés és cunami katasztrófa után a film készítői pont egy olyan, világűrt is meghódító, érzelmi katarzisban tobzódó sztorit akartak készíteni, amelyben a halál félelmetes szorításából megmenekülve hőseink, az egymás iránt érzett szoros érzelmi kapocs miatt képesek továbblépni a kilátástalannak tűnő pillanatokon. Küzdelem, szeretet és továbblépés. A film üzenete sikeresen átjött.

Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (1 vote cast)

Miike Takashi: Ai to Makoto / 愛と誠 / For Love’s Sake (live-action; 2012)

Ai to Makoto / 愛と誠 / For Love’s Sake (live-action; 2012)

Ai to Makoto / For Love’s Sake (live-action; 2012)

Ai to Makoto / For Love’s Sake (live-action; 2012)

A romantikus történetek etalonja, amikor gyönyörű és gazdag hősnőnk halálosan beleszeret a szegény és mindig bajba kerülő rosszfiúba. A nagy fellángolást többnyire szívszorító akadályok veszélyeztetik, a féltékeny riválisoktól kezdve és az aggódó szülőkig, de az igaz szerelem útjába semmi sem állhat. Legalábbis ezt hihettük addig, amíg Miike Takashi meg nem filmesített egy 1972-es mangát, aminek kultuszánál már csak paródiával teli humora lehet nagyobb, legalábbis így gondolta újra Miike az eredeti történetet. A Kajiwara Ikki és Takamori Asao szerzőpáros, valamint Nagayasu Takumi rajzai mentén egykor életre kelt Ai to Makoto (愛と誠) manga tipikus shōjos elemeit Miike kiforgatta, újrarakta, és egy olyan egyedi produkciót kreált, amiben könnyes szemű hős szerelmeseink önmaguk paródiájává lettek, miközben csöpögős dalokat énekelnek, mint egy musicalben.

Idegesítő a szerelem, jöjjön inkább a gengszter ütleg!

A zseniális Miike Takashi japán rendezőre sok mindent lehet mondani, de hogy filmjei átlagosak és unalmasak lennének – ezt az egyet biztosan nem, legalábbis ha kellő ismerettel és hangulattal ülünk le sajátos (már-már Tarantinós) stílusjegyeivel megfűszerezett alkotásai elé. A vér, a kőkemény bunyó és az eszméletlenül hangulatos jelenetek, színek – a védjegyeivé váltak már e rendezőnek. A kimagasló látványvilágot és a kihagyhatatlan vértócsáit műfaji sokszínűséggel tetőzi be, mivel az 1999-es Auditionban például hidegrázást keltő pszicho-thrillerrel sokkolta a nézőket, a szintén mangadaptációként rendezett Crows Zeróban (2007) pedig tökös japán legények utcaharcait követhettük nyomon lélegzetelállító dinamizmusa kíséretében, cool faktorral a köbön. Az utóbbi időkben a rajongók által kissé kritizált, de még így is kiválóan szórakoztató filmjei miatt került a reflektorfénybe, mint a szamurájfilm remake, a Hara-Kiri: Death of a Samurai (2011), vagy a gyerekfilmként is játszó Ninja Kids!!! (a Nintama Rantarô című, 1993-ban indult animesorozat live-action változata). Ezúttal pedig egy korábban három live-action filmet, és egy 1974-es j-drama sorozatot is szülő alkotáshoz nyúlt vissza. Ez az Ai to Makoto című manga (1972-ben jelent meg, 16 kötetes terjedelemben), aminek úgy tűnik egykori romantikus-drámáját övező népszerűsége még mindig nem kopott meg Japánban, amit Miike nem egy hagyományos love sztori adaptációval egészített ki 2012-ben. Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (1 vote cast)

Rurôni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan / るろうに剣心 (live-action; 2012)

Rurôni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan (live-action; 2012)

Rurôni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan

Rurôni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan

Mangából készült jó live-action adaptációt nehéz találni, legalábbis a mi kényes, többnyire hollywoodi filmeken edződött ízlésünknek az ilyen japán alkotások nem mindig tetszetősek. Hogy csak pár, tipikus jellemzőt említsek a japán filmek révén szerzett negatív élmények közül: pocsék színészi alakítás, hanyag minőség, üresjáratokkal teli forgatókönyv. Azonban e hibák mellett, vagy éppen ellenére, érdemes felfigyelni azokra a nagyon is kiváló alkotásokra, amik már a nyugati filmesztétika jegyeivel feltuningolva, számunkra is fogyasztható formában készülnek. Ha mindehhez még hozzátársul az, hogy egy méltán népszerű, és ma már szinte klasszikusnak nevezhető manga lesz az alapja az adott mozifilmnek, akkor eleve nagy rajongói várakozások társulnak az adott produkcióhoz. Ez figyelhető meg a Rurôni Kenshin live-action adaptációjánál is, ami kiváló minőségben, két órán át tartó összeszedett és kerek történetben láncolja magához a nézőket egy rendkívül látványos, sőt, érzelmes kaland erejéig. Aki még nem látta a filmet, most itt az idő pótolni.

Ismerős történet, lehengerlő formában

2012 augusztusában mutatták be a japán mozikban Watsuki Nobuhiro szövevényes mangájának filmes adaptációját, a Rurôni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan-t. A Medzsi-korszakban játszódó, földönfutóvá lett szamurájok világába kalauzoló mű hiteles történelmi tényezők mentén kreált egy akcióval, így kardos harcművészettel teli kalandtörténetet, amiben mára ironikussá vált szamurájunk, Kenshin vívta le nem zárult csatáit. A manga 1994-1999-ig, 28 kötetes terjedelmével még magyar nyelven is belopózott a könyvesboltokba a Mangafan kiadónak köszönhetően (a magyar kiadás jelenleg a 12. köteténél toporog). A sorozat népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy egy 95 részes anime sorozatot is kapott, majd OVA-t, később pár anime mozifilm verzió is született hozzá. Az élőszereplős mozifilmnek is itt volt már az ideje, hogy napvilágot lásson, ami még az előzetes képek hiányában is ígéretesnek tűnt. Ugyanis a japánok egy valamiben nagyon jók: mesteri szamuráj filmeket tudnak készíteni, és mivel a Kenshin ízig-vérig ilyen alkotás, így abban biztosak lehettünk, hogy jó filmet kanyarítanak belőle. Arra azonban senki sem gondolt, hogy ennyire jól vissza fogja adni az eredeti manga hangulatát, ami végül nem is meglepő, hiszen maga Watsuki Nobuhiro személyesen felügyelte a film elkészültét. Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (3 votes cast)

Arakawa Under the Bridge (manga 2004-ből; anime 2010-ből és live-action 2011-ből)

Arakawa Under the Bridge / 荒川アンダーザブリッジ (manga, anime, live)

Arakawa Under the Bridge x Bridge (anime; 2010)

Arakawa Under the Bridge x Bridge (anime; 2010)

Mi lehet egy sci-fi történet ismertetőjegye? Van benne űrutazás, pár űrlény és esetleg futurisztikus technológia a köbön. De milyen egy sci-fi paródia, amiben a retro korszak nagy ikonja John Lennon, vagy a fantasyk best ofjaként emlegetett A gyűrűk ura is elfér? Erre a gegekkel teletűzdelt Arakawa Under the Bridge válaszol, ami sziporkázó agymenéseivel nem kíméli a mangaipar berkeit sem: hol a shōjo toposzok, hol a boys love elemek kerülnek ízléses kifigurázásra benne. No, meg a szerelem, az emberi kapcsolatok és minden, ami normálisnak tűnik a világegyetemben.  

(Megjelent a Mondo magazin 2012 júliusi számában / VI. évfolyam, 7. szám)

A férfiak a Földről, a nők a Vénuszról jöttek

A kicsit átalakított, John Gray terapeuta által alkotott misztikus könyv címe (az eredeti így cseng: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek), majdnem tökéletesen fedi Nakamura Hikaru (1984-) 2004 óta futó mangáját, amelyben az Arakawa folyó partján egy tucat szabadszellemű „hajléktalan” mindennapjait meséli el. Őket nem érdekli a törvény, vagy más hatalom, ami épeszű keretet adna életüknek, csak SF fantáziájukon szárnyalva ökörködnek éjjel-nappal. A képregény eddigi 12 kötetével mindig tudott valami újat felmutatni terjedelmes reflexióival Japánról, vagy az egész Föld nevű bolygóról, hiszen az Arakawa Under the Bridge kifordít magából mindent, amiről egy megszokott kép él a fejünkben. Itt az izompacsirta méretekkel bíró apácák szoknyájuk alatt méretes gépfegyvereket rejtegetnek, a kedves külső, mindig flúgos belsőt rejt, az űrlények, akik valójában emberek, tényleg köztünk élnek. A kislányokról pedig rég bebizonyította a sorozat, hogy valójában a férfiemberek kizsigerelésére törnek már zsenge koruktól kezdve. A látszat pedig mindig csal! Ebben a seinen mangában ez duplán érvényesül. A már-már olvadozóan cuki karakterdizájn és lassan kettesbe kapcsoló történetben meg van minden, ami egy fergeteges kacaj maratonra és fejet fogó fetrengésre serkent, a gyakran pikáns humorral, és az abszurd helyszínen élő, abszurd karakterek komédiájával. Mindennek középpontjában pedig a magát Mister Tökélynek tartó, bár sivár gyerekkorából éppen hogy kilábaló Ichinomiya Kō (Recruit/Riku) áll, aki milliomos selyemfiúként pottyan be az itt élők közé egy nem is kis léptékű feladattal, amivel egy szőke, elmondása szerint Vénuszról származó szépség bízza meg: „Légy a szerelmem!”. A megszeppent földlakó reakciója erre egy jókora áll leesés után: „rendben!”. Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (2 votes cast)

Caterpillar / キャタピラー / Kyatapirâ / Hernyó (japán történelmi-dráma; 2010)

Koji Wakamatsu: Caterpillar / Hernyó (japán történelmi-dráma; 2010)

Koji Wakamatsu: Caterpillar / Hernyó (japán történelmi-dráma; 2010)

Koji Wakamatsu: Caterpillar / Hernyó (2010)

A gyönyörű poszter ne tévesszen meg senkit. Ez volt eddigi legborzasztóbb japán filmes élményem, mármint a témáját és a történetet tekintve ilyen lelki hatást gyakorolt rám (ugyanis kiváló film, jó színészekkel, megrázó történettel). Olyan értelemben borzasztó, hogy szerintem ember még így nem ábrázolta a II. világháború sötét oldalát, ennyire nyersen, brutálisan paradox módon főleg a hétköznapi élet talaján maradva. Ráadásul kapunk egy rakat háborús propagandát (propaganda töri vizsga előtt kellett volna megnéznem) is a filmtől, és ilyen erős nemzeti önkritikával sem találkoztam még.

Elment a katona, jött helyette egy hernyó

Már maga a film címe is elég kétértelmű. A hernyó. Erről egy kémkedős, hősi katona sztorit képzeltem magam elé. Nem azt kaptam. A történet 1940-ben indul, a második kínai-japán háború közepén, ami majd ugye a II. világháborúba torkollik végül. Itt látunk egy japán katonát, aki éppen kegyetlenül megerőszakol egy kínai nőt, majd végez vele. (Ez még annyira nem vészes…) Na, de! Utána a katona, immár név szerint Kyuzo Kurokawa (Shima Onishi) hazatér, csak éppen minden végtagját elvesztette egy robbanásban (mindkét kezét, lábát), megsüketült, nem tud beszélni… A felesége, Shigeko (Terajima Shinobu) összeomlik, nem hiszi el, hogy ez a darab hús az ő férje. Azonban a császárért, Japánért kötelessége a háborús “hősről” gondoskodnia, aki nem akar mást, mint enni, vizelni, szexelni… A nőnek hitvesi kötelességeit a végletekig teljesítenie kell. Az elfojtott szenvedést azonban rájön milyen fizikai eszközökkel tudja legyűrni. A háború előtt a férje volt, aki minden nap verte, most Shigeko teszi ugyanezt… Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 4.0/5 (1 vote cast)

Confessions / Kokuhaku / 告白 (japán film; 2010)

Confessions / Kokuhaku / 告白 (japán film; 2010)

Confessions / Kokuhaku / 告白 (japán film; 2010)

Confessions / Kokuhaku / 告白 (japán film; 2010)

A Higurashi no Naku koro ni és a Jigoku Shoujo pszichológiai drámájának ötvözete jelenik meg 2010 egyik legjobb japán élőszereplős produkciójában. Az emberi psziché, pontosabban egy gyermekét vesztett nő, és három 13 éves kamasz megzavarodott elméjének bugyraiban bolyonghatunk a Confessions című drámában, ami akár Park Chan-wook bosszú trilógiájának is méltó ellenfelévé válhat. Míg a bűnök lajstromában kalandozunk, olyan zseniális előadók szolgáltatják a muzsikát, mint az Ergo Proxy animében is hallható Radiohead. A főszerepben pedig a ragyogóan tehetséges Takako Matsu bizonyítja tehetségét a Villon’s Wife után megint.

Tudom mit tettél…

A tanárként dolgozó Yuko Moriguchi (Takako Matsu) óvodás kislányával váratlan dolog történik. A kislányt, Manamit holtan találják a nő iskolájának medencéjében. A rendőrség ugyan balesetként kezeli az ügyet, de a tanárnő tudja, hogy itt valami más történt. Rájön, hogy saját osztályából két fiú, A és B ölte meg hidegvérrel gyermekét, ezért bosszút esküszik, mivel ha a rendőrségre menne, akkor se történne semmi, mert a gyerekeket védi a törvény. Ezért a két bűnös iskolai tejébe AIDS-szel fertőzött vért kever (legalábbis ezt mondja a diákoknak) és kezdetét veszi a két tanuló feletti pszichológiai terror. A tanárnő amint végleg elhagyná a tanáripályát, egy utolsó és maradandó leckét akar adni diákjainak, azt hogy az élet mindennél fontosabb. Nem szabad könnyedén elvenni azt, ami annyi szeretet és törődés gyümölcse. Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (3 votes cast)

Takashi Miike: 13 Assassins / 十三人の刺客 / Jūsannin no Shikaku (japán film; 2010)

Takashi Miike: 13 Assassins / 十三人の刺客 (japán film; 2010)

13 Assassins / 十三人の刺客 / Jūsannin no Shikaku (japán film; 2010)

13 Assassins / 十三人の刺客 / Jūsannin no Shikaku (japán film; 2010)

Végre volt időm a termékeny japán filmgyáros, Takashi Miike egyik friss filmjét, a 2010-es 13 Assassinst szemrevételezni, és megint nem csalódtam a rendezőben. Egy kiváló történetet kaptunk tőle, rengeteg harci jelenettel, drámával és persze vérrel, a pár kimaradhatatlan Takashi Miikés bizar képsorról nem is beszélve. Ráadásként a kedvenc színészeim kerültek bedarálásra, mint Kōji Yakusho (Bábel, SelyemEgy gésa emlékiratai, The Uchounten Hotel, Shall we dance?) és Yūsuke Iseya (Casshern, Blindness).

Amikor a kard az Úr

A több évtizedes béke és nyugalom ellenére, a sógunok ideje leáldozóban van, az igazi képzett kardforgató szamurájok is lassan eltünödöznek Japánból. Ám a sógun öccse, Naritsugu Matsudaira (Gorô Inagaki) hadúr a háború vérére szomjazva tör hatalomra, kegyetlenül kihasználva alattvalói szolgálatait, legyilkolva ártatlan nőket, gyerekeket, csak a saját kénye-kedvére ontva életet. Mivel a sógun tanácsosai nyíltan nem mernek szembeszállni vele, ezért Shinzaemon Shimadát (Kôji Yakusho) kérik fel, hogy az igazi becsület útján járó szamuájokkal szövetkezve öljék meg a nagyurat. Shinzaemon 12 társával lát neki e lehetetlen ígérkező küldetésnek, amely során több mint 200 fős testőrségen kell átverekedniük magukat a becstelen nagyúr fejéért. Hit, becsület, és az igaz harcosok útja, egy megtörtént eset nyomán, a japán történelem véráztatta korszakából, amelyből majd csak a Meiji restauráció ragadja ki a népet. Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (2 votes cast)

Norvég erdő / Norwegian Wood / ノルウェイの森 / Noruwei no mori (japán film; 2010)

Norwegian Wood / ノルウェイの森 / Noruwei no mori (japán film; 2010)

Norwegian Wood / ノルウェイの森 / Noruwei no mori (japán film; 2010)

Norwegian Wood (japán film; 2010)

“Szeretném, ha mindig emlékeznél rám. A létezésemre, és arra, ahogyan itt voltam veled.[...] Most már értem, miért fordult felém és kérte, hogy ne felejtsem el őt.[...] Tudta azt, hogy egyszer el fognak bennem halványodni a vele kapcsolatos emlékeim.[...] Ez a gondolat most elviselhetetlen fájdalommal tölt el. Mert Naoko nem is szeretett engem.” (részlet Murakami Haruki “Norvég erdő” című könyvéből)

Beatles a szerelem húrjain

A 2010-es év egyik legjobban várt filmje a nálunk is népszerű Murakami Haruki 1982-ben kiadott regényének, a Norvég erdőnek (ノルウェイの森; Kodansha) adaptációja volt. A film pedig egy zseniális vietnami rendezőnek köszönhetően kiválóan sikerült. Tran Anh Hung (1962- ) leheletnyi finom gyöngédséggel emelte át Murakami felejthetetlen művét filmvászonra, amit gyönyörű operatőri munkával, igazi érzelmi katarzist kiváltó zenei aláfestéssel toldottak meg a készítők. A regény minden részlete nem fért ugyan bele a több mint két órás filmbe, de Murakami írói fantáziáját láttuk megelevenedni, a rá jellemző amerikai-európai zenék dallamain keresztül, és egy 20 éves fiú kiteljesedésén át.

1969. A tokiói egyetemeket lázadó diákok hada lepi el, precízen elkészített transzparensekkel tüntetve a vietnami háború,és az oktatási rendszer ellen. A zúgolódó tömegben csak egy valaki áll magányosan, saját emlékeinek és érzelmeinek rabjaként. Ő Watanabe Toru (Kenichi Matsuyama), akinek gyerekkori legjobb barátja 18 éves korában öngyilkos lett, a halott fiú barátnője - Naoko (Rinko Kikuchi) – pedig egy hegyi szanatóriumban kezelteti magát. Toru azonban beleszeret barátja egykori kedvesébe, és minden erejével megpróbál a lányon segíteni. De Naoko labilis állapota, lelkivilágának csapongó hullámzása gátat szab e reménytelen szerelemnek. Emellett Toru életében feltűnik a mosolygós Midori, aki napfényként hoz nyugalmat és békét a lelkébe.  Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (3 votes cast)

Koki Mitani: Uchôten Hoteru / Suite Dreams (japán film; 2006)

Uchôten Hoteru / Suite Dreams (japán film; 2006)

The Uchoten Hotel (japán film; 2006)

The Uchoten Hotel (japán film; 2006)

Egy hotel magánélete Japán legjobb színészeivel. Ez az Uchôten Hoteru (Suite Dreams) című film, ami ugyan nagy neveket vonultat fel, mint az Egy gésa emlékiratainak Nobuját alakító Kôji Yakusho, vagy a Villon’s Wife gyönyörű hősnője Takako Matsu, de maradandó élményt sajnos nem tudott még így sem nyújtani.

Jó körítés, álmok, langyos humorral

Mikor megláttam, hogy Koki Mitani rendezte, írta ezt a filmet is, a The Magic Hourhoz hasonlóan, gondoltam rögtön le is csapok rá, mert az említett műve nagyon tetszett. Ám sajnos hiába a nagy nevek, kicsit unalmas, ugyan aranyos film kerekedett az Uchôten Hoteruból.

A történet: adott egy szálloda kis másod személyzeti főnöke Heikichi Shindo (Kouji Yakusho), aki lelkiismeretesen végzi munkáját. Megoldja alkalmazottai, a vendégek gondjait, legyen az egy botrányokba keveredő miniszter (Koichi Sato), egy bolondos call girl (Ryoko Shinohara), vagy a magát fehérre mázoló szálloda igazgató. Újév forgalmas estéjén ismerjük meg a szálloda további alkalmazottjait is: az egyedül álló anyaként élő Hanát (Takako Matsu), vagy az éppen zenész álmait feladó Kenjit (Shingo Katori). Mindegyikük, még magának Shindo-szannak is rengeteg gondja akad az év utolsó estélyén, főleg, mikor főhősünk ex-felesége is felbukkan újdonsült sztár férje oldalán. De a lezárás nem okoz csalódást, minden probléma megoldódik, és boldogan mosolyogva kelünk fel a 136 perces film végén. Hiszen álmainknak igenis érdemes élni, és nincs is jobb, mint másokon segíteni és szeretet adni/kapni.

Röviden, tömören ennyi ez a film, nem is akar több lenni. Csak a nagyszerű színészek miatt érdemes megnézni, Ryoko Shinohara ugye a híres krimi-zsaru sorozat (Unfair) főhőse, Takako Matsu tehetségét a K-20: legend of the Mask és a Villon’s Wife-ban csillogtatta meg. Koichi Sato pedig a Starfish Hotel és a The Magic Hour zseniális karaktereiként lopta be magát a szívembe. Kouji Yakusho-t szerintem nem kell sokaknak bemutatni, ő több amerikai filmben is feltűnt már, nem egy sármőr, de rettentően karizmatikus, lehengerlő színészi teljesítménnyel bír. Úgyhogy all in all, unaloműzőként jópofa film, de csak ennyi. (sajnos)

Linkek: Imdb.com (eng); Asian Media Wiki (eng)

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 3.0/5 (1 vote cast)

Hitsuji no Uta / A bárány panasza (manga, live-action, anime)

Hitsuji no Uta / A bárány panasza (manga; live-action, anime)

Hitsuji no Uta / A bárány panasza / Lament of the Lamb (live-action; 2002)

Hitsuji no Uta / A bárány panasza / Lament of the Lamb (live-action; 2002)

A bárány panasza címen nálunk is megjelent Toume Kei manga nyomasztó hangulatával, pszichológiai vámpír-horror történetével nagy ismertségnek kezd örvendeni. A 7 kötettel véget ért, vizuálisan is egyedi manga megélt már egy anime adaptációt is 2003-ban, valamint korábban egy live-action feldolgozást is kapott 2002-ben.

Véresen festői szerelem

Az írásom aktualitását az adja meg, hogy most sikerült megnéznem a A bárány panasza című live-action filmet. Ugyan a manga magyarul is megjelenik, olvasom is, és az animét is láttam régebben vámpír-fan révén. Bár az anime 4 részes OVA-ként nem sikerült éppen meggyőzően, az eredeti manga a maga nemében tökéletes: jó adag pszichológiai-drámája mellett, kifejezetten extrém grafikai megoldások jellemzik, így örülök, hogy a hazai polcokra is felkerült egy ilyen művészi, de kifejezetten komoly hangulatú darab a MangaAttack jóvoltából. Sajnos nemcsak az anime, de a live film sem tudta az eredeti bizarr koncepció hangulatát visszaadni, hiába is próbálkoztak az anime esetében nagy szinkronszínészekkel és a Madhouse-szal, vagy a filmnél Junji Hanado rendezésével.

Történet: A főszereplőnk egy Kazuna nevű fiú, aki furcsa szerelem-kötődés féleséget érez egyik osztálytársa, a csendes Yaegashi iránt. A mindig mosolytalan arcú lány festőnövendék, és Kazuna áll neki modellt rendszeresen. Ám egy nap a fiúnak furcsa rosszulléte támad Yaegashi vére láttán. Mintha szomjazna a vér ízére, megmagyarázhatatlan szomjúság tör rá. Megoldásért rég elfeledett nővéréhez, Chizunához fordul, aki egykori házukban él (a testvérpár édesanyja ugyanis meghalt, édesapjuk pedig a történet kezdete előtt lett öngyilkos, Kazunát pedig édesapja testvére nevelte eddig). A nővére beavatja az évek óta őrzött szörnyű titokba: családjukban egy furcsa betegség öröklődik. Ők valójában vámpírok, de eddig csak a nők vérvonalában tűnt fel a betegség. A rosszullétekkel és gyengeséggel kísért gyilkos ösztön most Kazunában is felébred, ami miatt Chizunával együtt zárkózik el az emberek, és elsősorban Yaegashi elől. Tovább olvasom

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 4.3/5 (3 votes cast)
Go To Top