Izumi Kjóka: Szentek és démonok (elbeszélés gyűjtemény; 2012)

Izumi Kjóka: Szentek és démonok (elbeszélések)

A női szépséggel társított gótikus halál vizualitását ragadta meg feminista hangvételű és egyben burkolt társadalomkritikát tartalmazó műveiben Izumi Kjóka (Izumi Kyōtarō). A maga idejében el nem ismert, mellőzött író és költő munkássága iránt újult érdeklődéssel tekint ma a japán irodalom, amelyet az egyre több idegen nyelven megjelenő fordítás, nyugati érdeklődés is tovább erősít. Izumi Kjóka írói zsenialitását, egyszerre érzékeny és képi motívumokban tobzódó tragikus stílusát Edgar Allan Poe művészetéhez hasonlítják és Victor Hugo kritikai nézőpontjából, történeteinek narratív építkezéséből vezetik le. Kjóka azonban saját élettapasztalatából kiindulva a világirodalom képviselői mentén, olyan korát megelőző, egyedi elbeszélésmódot alkotott, ami a beteljesületlen szerelem, a vágy furcsa útjait járja be.

A szerelem a halál, az álom a szabadság

Izumi Kjóka (1873-1939) négy válogatott elbeszélése jelent meg idén először magyar nyelven, amelyek írói pályafutásának egyben négy legjelentősebb alkotásai is. A műtő, A Kója-hegyi szent ember, az Egy tavaszi nap és az Oszen és Szokicsi című történetei egyszerre szomorúak és gyönyörűek. Gyönyörűek, mert a nők lelki és testi értékeit dicsőítik, és szomorúak, mert történeteinek hősnői és szerelmeik a rájuk nehezedő társadalmi konvenciók kegyetlen szorítása miatt halálraítéltek. A történetek nyitánya, A műtő, előfutáraként szolgált Kjóka kibontakozó, ártatlanságról és kegyetlenségről szóló stílusának. E rövid elbeszélésben egy előkelő grófnő tart a halálba, miközben súlyos titkokkal a szívében fekszik a műtőasztalon. A nő és sebésze között egy megrendítő dráma bontakozik ki, amely egy váratlan és kegyetlen befejezésbe torkollik. Ezt követi legismertebb írása, A Kója-hegyi szent ember, amelyben egy fiatal szerzetes kerül veszélybe, amikor a tiltott ösvényre lépvén egy démonokkal és rémisztő lényekkel telt erdőben egy igéző szépséggel találkozik. Egy szépséggel, aki megrendíti aszkéta életét, és aki ráébreszti a szerelem igaz természetére. E folklór és legendák nyomán született történet vegyíti mindazt a hatást, amit Kjóka kisgyermekkorától kezdve magába szívott. Démon alakjai, a fantasztikum illúziója a japán legendákból érkeztek, amelyeket kiegészít a japán buja vidék sejtelmes és félelmetes megfestésével. Emellett Kjóka nemcsak e művében, hanem több alkotásában is merített régi japán íróktól, nyugati, kínai szerzőktől, valamint saját életéből motívumokat. Az Egy tavaszi nap az egyik legkiforrottabb műve, amelyben egy fiatal vándor egy faluba érkezik, ahol egy szerzetes egy tragikus szerelmi történettel marasztalja őt. Később azonban a fiú találkozik az affér kísértésbe vivő női szereplőjével. A kötet utolsó elbeszélése (Oszen és Szokicsi) pedig egy furcsa találkozás által előhívott, fájdalmas visszaemlékezésről szól, amelyben egy kiszolgáltatott helyzetben lévő prostituált saját tisztálatlanságával ment meg egy tizenhét éves fiút az éhhaláltól. A nő áldozatvállalása azonban őrültségbe, az ártatlan fiú élete pedig sikerbe torkollik, legalábbis látszólag. Tovább olvasom