Kishi Torajirō mangaka nyugatias stílusa (csak 18 éven felülieknek)

Különleges mangakára (japán képregényrajzolóra) bukkantam tegnap. Kishi Torajirō történetei nem egy nagy durranások, főleg yuri és shōjo amiben munkálkodik, tehát lány-lány szerelemben, leszbikus kapcsolatokban akár josei (nőknek szánt mangák) akár seinen (férfiaknak szóló képregények) szintjein, már-már a hentai (pornó képregények) felszínét kapirgálva. Mégis ő a legnyugatiasabban rajzoló japán, akivel valaha találkoztam, éppen ezért a stílusa megérdemel egy misét. Képregényei ugyan eléggé eldugottak a internet szférájában, de kellő keresgélés után rájuk lehet akadni. Négy mangáját sikerült is levadásznom, de erősen 18 éven felülieknek ajánlott a tovább gombra kattintás.

Mell, mell és bugyi, jah és színek!

Ha a tipikus, avagy mainstream mangakák munkásságához hasonlítom őt, akkor a következőeket tudnám elmondani róla: a rajzstílusa nagyon letisztult, stilizált karakterek helyett inkább anatómiailag teljesen hű, ”emberibb” figurákat rajzol. A képkockák keretezése zárt, avagy panel rendezése az amerikai comics világát idézi. Ritkán él montázs technikákkal, a karakterei nem lépnek ki a téglalapokból, kevesebb sebességvonalat is használ. A mangáktól eltérően inkább a nyugati perspektívákat preferálja, például szobabelső bemutatásához felülnézetet használ csupán, nem megy bele több nézőpontos szemlélődésbe, emellett kevesebbet fókuszál rá a tárgyakra. A cselekmény rajzolásánál sem bonyolítja túl a dolgokat, gyakran hagy csupán utalásokat, nem részletezi szájbarágósan azt, hogy mit történik.

A legkülönlegesebb dolog pedig a Bloody Mary (Véres Mária) és a Maka-Maka mangáiban látható, ugyanis ezeknek minden egyes oldal színezve van. Sőt, a Bloody Mary belső címoldalán fel is van tüntetve külön (ami a mangák céhes üzemi gyártásánál igen ritka), hogy ki dolgozott a mangán: Kishi Torajirō írta a sztorit, ő rajzolta, húzta kis tussal, színezte, míg Kobayashi Mitsuru készítette a dizájnt és tervezte az oldalakat. Ami megmaradt mangásnak, azaz expresszív érzelem kifejezések a karaktereknél, sok arc közeli jelenettel, a jobbról balra való olvasásirány, a tipikus mangás hangeffektek – bár csendesebbek -, kivéve természetesen a hentai jellegű munkáiban. Egyik seinen, ecchi, vígjáték, szatíros művéből 16 részes anime adaptáció is készült, ez a Colorful 1997-ből (sajnos nem találtam meg online, pedig ez a leghosszabb mangája 7 kötettel). Különleges alkotása a Devil (2010) egy OEL (Original English Language) képregény, amit az amerikai Dark Horse ad ki, a sztorit pedig a Madhouse anime stúdió stábja írja. A történet genetikailag előállított vámpírokról szól egy sci-fi, detektív drámába helyezve, amelynek helyszíne természetesen Tokió. Az i.d. (2008) című munkája erotikától mentes harcművészeti alkotás egy nővel a középpontban, aki életének értelmét egy dōjōban találja meg (egyelőre több infó nincs erről). Akkor ott van még a Speed Master (2007), amelynek tőle szokatlan módon férfi főhőse van. Az egy kötetes sztorit ezen kívül homály fedi. Tovább olvasom