Az Otona Joshi no Anime Time egy igen különleges japán animációs projekt, ami 2011-ben indult. A TV-specialök formájában megjelenő, lényegében négy részes sorozat utolsó epizódjai idén érték meg Blu-ray kiadványukat (éppen e miatt, például Anime News Networkön az utolsó három epizódot Otona Joshi no Anime Time 2 címen lehet megtalálni). A legfontosabb jellemzője ennek a négy epizódnak, hogy kortárs női japán írók műveit adaptálják egyenként, mindössze 25 perc erejéig, hihetetlenül pontos és realisztikus animáció kíséretében. Sőt, a realizmussal egészen odáig mentek el a készítők, hogy élőszereplős jeleneteket, városrészleteket, színészeket is bevágtak az animékbe, ezzel teremtve egyfajta művészi élményt, valamint elmélyítve azt az érzést, hogy ezekben az animékben valósnak vélt japán nők érzelmei és belső gondolatai elevenednek meg. A 2011-es „első epizód” Yuikawa Kei író munkáját adaptálta korábban, míg a második epizód Yamada Ami (1959-) munkásságából merített. E kortárs japán írónő különlegessége, hogy a japán társadalomban olyan tabunak számító témákat boncolgat műveiben, mint a szexualitás, a rasszizmus, a különböző etnikai csoportok között köttetett házasságok. A munkássága miatt 1987-ben Naoki-díjat, majd 2005-ben a Tanizaki-díjat is elnyerte, pedig sokat kritizálják tabukat boncolgató rövid történetei miatt. Hozzá hasonló, a női lélek és a párkapcsolatok finom hullámhosszait bemutató írónők alkotásai szolgáltak így alapul e különleges animesorozat születéséhez, amely még a Bones stúdió alkotóit is bevonta a munkálatokba. A különleges animék kedvelői, a finom románcok és a modern japán nővel szemben támasztott elvárások (pl.: tökéletes anya, feleség, aki szó nélkül tűr mindent) iránt érdeklődők nyugodtan csapjanak le ezekre az alkotásokra. Tovább olvasom
Tag: dráma
Otona Joshi no Anime Time (TV-special 2-3-4)
Toshokan Sensō / Library War (TV-sorozat és mozifilm)
A Production I.G neve bármily neves és jól csengő a Patlabor, a Ghost in the Shell S.A.C., vagy a Psycho Pass című alkotásoknál, a Toshokan Sensō josei műfajú, kissé felszínes polgárháborús cselekménnyel bíró koncepciója esetében azonban nem nyújtja azt az elvárt nagyszerűséget, sem filozófiai, sem komplex történet szempontjából, mint a felsorolt alkotások. A Toshokan Sensō a Higashi no Eden-hez hasonlóan (szintén Production I.G-s mű) könnyen fogyasztható, inkább a gyengébbik nemnek szóló románcával hívja fel magára a figyelmet egy szokatlan környezetben. Romantikus és ritka animék kedvelői így kellemesen szórakozhatnak rajta, még a klisés shōjo/josei elemek keverése ellenére is, de egyúttal ugyanabba a hibába esik, mint a már említett Higashi no Eden. Komoly álcája alatt mindkettő alkotás a szerelemről szól, újszerű megközelítésben, amiben a sci-fi műfaj nem bontakozik ki kellő mértékben.
Háborús románc nőknek
Az irodalmi cenzúra miatt nyílt ellenállásba kezdő, majd katonává váló könyvtárosok szerelmi élete igazán újszerű koncepció, ami egy nagyon régi toposzt elevenít fel a hadseregben szövődő szerelemről. Ezt az uniformisban flangáló fiatal felnőttek, a fegyveres és humoros kiképzések jelentik egyrészt, másrészt egy-két gyilkos bevetés, vagy éppen politikai intrika hivatott szolgálni az élet-halál harc során fellobbanó heves érzelmek keltette drámát. Emellett megkapjuk azokat a kellékeket, amik minden josei sztori alapjait adják: idealizált megmentő, állandóan civakodó párocska, komikus helyzetek, nézeteltérések a közös ügyért való küzdelem során. Mindez eredetileg az Arikawa Hiro írta light novelben látott először napvilágot 2006-ban. A négy kötetes sztori két manga-adaptáció után 2008-ban kapott animesorozatot és egy TV-specialt, majd 2012-ben jött a mozifilm, 2013-ban pedig a live-action verzió. Jómagam ezek közül az animékkel ismerkedtem meg, amelyek a már sokszor emlegetett Production I.G gondozásában készültek, ám a 2012-es mozit leszámítva az animáció egyszerűre, letisztultra sikeredett, elég éles kontúrokkal kiegészülve. A kritika előtt azonban jöjjön a lényeg, miről is szól maga a történet: Tovább olvasom
Kokurikozaka kara / From Up on Poppy Hill (mozifilm; 2011)
A Ghibli stúdió Miyazaki Hayao közreműködésével újabb animével örvendeztette meg a nagyérdeműt. Ezúttal a szépirodalmi műveket félretéve, egy 1980-as évekbeli shōjo manga került a készítők kezébe, amelyben egy bimbózó tiniszerelem bontakozott ki az 1960-as évek színfalai között. Így született újjá 2011-ben a jazz hangulattal átitatott Kokurikozaka kara, avagy angolul From Up On Poppy Hill-ként is ismert japán képregény, a már jól ismert Ghiblis stílusjegyeket magán hordozó mozifilm formájában. (Megjelent eredetileg a Mondo Magazin 2012-es augusztusi számában.)
Ébredező tiltott érzelmek
A Miyazaki Hayao és a Keiko Niwa által írt, valamint Miyazaki Gorō rendezte anime 1963-ba repíti vissza a nézőt, mégpedig a tokiói Olimpiát megelőző készülődés idejébe. Ekkor Japánban kétféle szemlélet uralkodott, amiket a második világháború elvesztése határozott meg döntően. A társadalom egy része elfelejtve a tradíciókat, a demokrácia és Nyugat bűvöletében szorgalmazta a modernizációt, míg mások a nemzeti összetartás, az emlékezés jegyében kívánták feleleveníteni az ősi értékeket. E később diákmozgalmakkal is teli időszakban (1968-ban a tokiói egyetemen futótűzként terjednek az összecsapásokkal járó megmozdulások) ismerjük meg történetünk főhősnőjét, Matsuzaki Umit (Nagasawa Masami). A fiatal lány évekkel ezelőtt veszítette el az édesapját, édesanyja pedig az Egyesült Államokba utazott. A teljes család után vágyakozó Umi dolgos háziasszonyként látja el ugyan az otthonában adódó teendőket: főz, mos, takarít, gondját viseli a húgának. Napi feladatait azonban egy furcsa rituáléval indítja: minden reggel zászlójelzésekkel küld üzenetet a tengerre, várva, hogy rég eltűnt édesapja hazatérjen. Tovább olvasom
Michiko to Hatchin / ミチコとハッチン (TV-sorozat; 2008)

Igazi feminista sorozatot ültem végig újra az elmúlt hónapokban, amit a feltörekvő és rendkívül tehetséges, tavaly a Lupin III: Mine Fujiko to Iu Onna (2012) alkotással is taroló Yamamoto Sayo (1977- ) rendezett. Ez a Michiko to Hatchin, amely azon kevés animék egyike, amelyet többször is megnéztem már, és az évek távlatából más szemszögből tudom átélni és élvezni a maga egyedi koncepciójú történetét. Hiszen hol találunk még egy olyan csajos, mégis sötét sikátorokban akciózva vérengző és egyúttal drámázó szériát, amiben egy latin-amerikai szépség töri a csontokat, miközben szívét a szerelem és a váratlanul fellobbanó anyai ösztön fertőzi meg.
Remények, vágyak és illúziók nyomában
Michiko Malandro (Maki Yōko) – maradok a keresztnév, majd családnév átírásnál, mivel a sorozatban is így hangzanak el a nevek – egy veszélyes bűnözőnek tűnik első pillantásra, aki milliónyi próbálkozás és betört állkapocs után szökik meg a börtönből. A kreol bőrszínnel megáldott és felvágott nyelvű szexi díva útja Hana Morenos (Ohgo Suzuka) felé viszi, aki egy kilencéves árva. Ez a kislány igazi Hamupipőke tragikomédiát kénytelen átélni vallásos mostohaszülei testi fenyítéseinek hála. Életét éppen még jobban megkeserítené az Istent látszólag önzetlenül szolgáló família, amikor az ebéd kellős közepén beroppan vagány motorán az emlegetett Michiko, majd a maga barbár és nő létére igen szókimondó módján keresi Hanát. A kislány azért olyan fontos kiszámíthatatlan főhősnőnk számára, mivel egykori szerelmének, a reménytelenül gyáva Hiroshinak a gyermeke. Michiko még mindig szerelmes e lúzerbe, akiről évekig azt hitte, hogy halott. Hana léte azonban két dologra is bizonyíték: Hiroshi igenis él, és Michikónak van esélye a kislányt felhasználva megtalálni ezt a töketlen félnótást, hogy újra egy párként tengődjenek a gettóban. Az önérzetes és korához képest igencsak felnőttes Hana azonban nem hagyja, hogy újra kihasználják. Akaratos és igazságot hajszoló természetével próbálja a sokszor gyerekesen meggondolatlan Michikót jó útra téríteni, miközben kettejük között egy olyan szoros érzelmi kötelék fonódik a rendőrökkel, valamint a gengszterekkel folyatott macska-egér játékuk során, amit maguk sem hittek volna. Ráadásként a titokzatos Hiroshi, a szerelmes férfi, és a lányát elhagyó apa kettős szerepében nyílik meg előttünk, akit a pátosz és a romantikus sejtelmesség leng körül mindvégig. Tovább olvasom
Ōkami Kodomo no Ame to Yuki (anime mozifilm; 2012)

Hosoda Mamoru sikerfilmeket kreáló pályafutásának (The Girl Who Leapt Through Time, Summer wars) újabb gyöngyszeme jelent meg a napokban (pontosan február 20-án) Japánban DVD és BD formátumban. Magyarországon a szerencsések már az Anilogue fesztivál keretében, tavaly novemberben megcsodálhatták a Farkasgyermekek címen bemutatott alkotását. Hosodát pedig e munkája nyomán nem véletlenül tartják sokan a Ghibli és Miyazaki Hayao teremtette zsáner képviselőjének: a nagy előd kreálta szívet melengető hangulat gyönyörűen köszön vissza a Farkasgyermekekben, amiben a családi összetartás mellett a természetszeretet is újraéled egy szomorkás dráma keretében.
A szabadság és szeretet útján
Hosoda Mamoru csipetnyi fantasztikummal és aranyos humorral megfűszerezett története nem éppen hétköznapi mederben indul, ráadásul 13 év eseményeit meséli el egy furcsa szerelem nyomán. Történetünk főhősnője ugyanis a 19 éves egyetemista, Hana, aki tündérmeseszerű románcba gabalyodik egy farkasemberrel. Miután összeházasodnak, szerelmük gyümölcseként születik két gyermekük, Yuki (havas napon született, így nevének jelentése hó), és Ame (esős napon született, így nevének jelentése eső). Hana férje azonban váratlanul meghal, így Hana, hogy biztonságban nevelhesse fel farkascsemetéit, egy vidéki városba költözik. A vidéki élet azonban nem várt kihívások és küzdelmek elé állítja az egyedülálló anyát, akinek az anyagi gondok mellett gyermekei farkas énje is rengeteg fejtörést okoz, ráadásul elhunyt kedveséhez fűződő emlékei kötik gúzsba érzelmeit. A fájdalmas és szívszorító pillanatokat felvonultató történet egyszerre mutatja be egy nő helytállását anyaként és apaként, a halál feldolgozását és a serdülő kicsik identitáskeresését. Mindezt pedig Hana lánya, Yuki elbeszélése mentén élhetjük át. Tovább olvasom
The King of Pigs / Dwaejiui Wang / 돼지의 왕 (koreai film; 2011)

Életem egyik legbizarrabb és leghátborzongatóbb animációs film élménye volt a The King of Pigs (Dwaejiui Wang / 돼지의 왕) című dél-koreai alkotás, amelyben az iskolai erőszak és annak következményei elevenednek meg három fiú történetén keresztül. A film rendkívül erőszakos, így érettebb nézőknek ajánlott, akik bírják a vért, az érzelmek heves kitörését – az elmeháborodástól kezdve egészen a gyilkos indulatig. Ráadásként a rendező és egyben forgatókönyvíró, Yeun Sang-Ho, saját iskolai élményeit ültette bele történetébe, amelynek középpontjában a koreai társadalom azon sötét arca rajzolódik ki, amelyben a pénz, a társadalmi pozíció birtokosainak kegyetlenkedései elevenednek meg. A művet a William Golding írta A Legyek Urához is hasonlítják a kritikusok.
Pénzes fogaskerékhez láncolt indulatok
A 30 éves Jong-Suk (Yang Ik-June) élete romokban hever. Íróként próbál érvényesülni, de csupán szellemíróként sikerül mások nevében kiadnia tehetségtelen alkotásait. Feleségével is rémesen összeveszik, amikor egy váratlan telefonhívás zavarja meg. Gyerekkori barátja, Kyung-Min (Oh Jung-Se) van a vonalban, akit 15 éve nem látott. A mindig is gyáva Kyung-Min irigylésre méltó családi háttérrel bír, ám váratlanul megöli a feleségét és egyetlen vágya, hogy egykori barátjával borzalmas középiskolai éveiket elevenítsék fel, ehhez kapcsolódóan pedig elsősorban egy közös barátjukról, Chul-Yivról (Kim Hye-Na) akar beszélgetni. Tovább olvasom
Hal anime mozifilm 2013 júniusában
2013. június 8-án kerül a japán mozikba egy eredeti koncepció alapján született romantikus sci-fi anime. A Hal (ハル) címen emlegetett mozifilm karakterdizájnere a csodás shōjo alkotásairól ismert mangaka, Sakisaka Io (Strobe Edge, Ao Haru Ride), az animét a tavasszal induló Shingeki no Kyojint (Attacks on Titan) is jegyző Wit Stúdió készíti. Az anime előzetese pedig a napokban került fel az internetre.
Egy felejthetetlen szerelem története
2013 nyarán vetítik majd a japán mozikban a Hal című animét, amelynek a közeljövőben játszódó történetének főhősnője Kurumi (Hikasa Yōko), aki egy tragikus repülőgép balesetben elveszíti szerelmét, Harut. A lány gyászát azonban egy robot zavarja meg, aki Robo Halként (Haru) érkezik a lány életébe, egykori szerelmének hasonmásaként.
Uchū Kyōdai / Space Brothers (live-action; 2012)
Mit tennél meg az álmaidért? A 2008 óta mangában, 2012 tavasza óta animében is drámai izgalmakat keltő Uchū Kyōdai (Space Brothers) élőszereplős adaptációja minden várakozást felülmúlva teljesített. Az eredeti manga teljes és hű adaptálása helyett, Mori Yoshitaka rendező, és többek között a Confessions-ról (Kohaku) ismert Kawamura Genki producer egy olyan megható, két órás filmet kreált, amiben a Coldplay, a Kennedy Űrközpont és még egy valódi amerikai asztronauta is feltűnt. A manga, illetve az animesorozat rajongóinak semmiképpen sem szabad kihagynia e történet filmes adaptációját, amely elsősorban bolondos testvérpárunk egymás iránt érzett szeretetét pottyantotta a középpontba, nem is akármilyen körítés mellett.
Ember feletti távolságokat áthidaló szeretet
2012. május 5-én, szinte egy hónappal az Uchū Kyōdai (Space Brothers) animesorozat indulása után került a japán mozikba az eredeti sztori live-action adaptációja. A filmet hatalmas várakozás övezte, mivel a produceri székben nem kispályás szakember foglalt helyet Kawamura Genki személyében, aki a nemzetközi színtéren is sikereket elérő Confessions (Kohaku) filmnél működött közre korábban. Az eredetileg Koyama Chūya által készített, 2008-ban indult és máig futó díjnyertes mangát, igen nehéz lehetett filmes adaptációvá formálni, főleg a történet monumentális terjedelme miatt (a manga jelenleg a 20. köteténél tart). Az alkotók végül sajátos, még a rajongók számára is élvezhető módon formálták át az eredeti történetet. A szereplők, a fontosabb jelenetek a mangából visszaköszönnek a filmvásznon is, de a zseniális rendező, Mori Yoshitaka a vígjátékot is félretéve, inkább egy drámai űrsztorit kreált, ami kissé gyenge látványvilág mellett is hihetetlen mértékben képes a könnycsatornákat megnyitni, főleg, ha ismerjük és szeretjük az Uchū Kyōdai karaktereit. A film felemelő élményt nyújtva fest képet az emberiség számára meghatározó eseményekről, felvillantva az asztronauták és az űrkutatás rövid történetét, valamint két főszereplőnk rendkívül pozitív végkicsengésű küzdelmét álmaik megvalósulásáért. A rendező elmondása szerint, ez volt a cél. A 2011-es földrengés és cunami katasztrófa után a film készítői pont egy olyan, világűrt is meghódító, érzelmi katarzisban tobzódó sztorit akartak készíteni, amelyben a halál félelmetes szorításából megmenekülve hőseink, az egymás iránt érzett szoros érzelmi kapocs miatt képesek továbblépni a kilátástalannak tűnő pillanatokon. Küzdelem, szeretet és továbblépés. A film üzenete sikeresen átjött.
Shingeki no Kyojin / 進撃の巨人 / Attack on Titan (manga; 2009)
Véresen szaftos és kiváló fordulatokkal teli fantasy mangával ritkán áldott meg bennünket Japán, elég csak a Berserk vagy a Claymore úttörő egyediségére gondolni, mégis sikerült egy újszerű és lendületes narratíva mellett kibontakozó történetnek e nagy elődök nyomdokaiba lépni, ami a rég megszűnt Chokito feelinget éleszti újra: ronda, de finom. A pályakezdő Isayama Hajime üdítő alkotásával, a Shingeki no Kyojinnal tarol a Gantz eladásait is hajazva 2009 óta. 2011-ben a Kodansha Manga Díját vitte el, majd jelölték a 2012-es Tezuka Osamu Kulturális Díjra. Ráadásul 2013 áprilisában a Produciton I.G bábáskodása alatt a frissen született Wit Studio (2012 júniusában alakult) indít belőle animét. A szakmai elismerés és a japán eladási statisztikák élén való táncával (15. helyen végzett 2012-ben a fejezetenként legtöbbet eladott mangák listáján) sokakat elkápráztathat, de e csillogó máz ellenére is egy tényleg additív sztorival van dolgunk.
Dávid és Góliát világot rengető háborúja
Az bizarr Shingeki no Kyojin (Attack on Titan) története egy 800-as évekbe helyezett alternatív történelmi színtéren játszódik, ahol az emberiséget a kihalás veszélye fenyegeti. A túlélők azonban magabiztosan húzódnak meg három gigászi méretekkel bíró fal mögött, békésen élve életüket a külvilág ismerete nélkül. Ám egy nap váratlan események láncolata veszi kezdetét. Az évszázadok óta embereken csámcsogó óriások, a 3-15 méter magas titánok áttörik a biztonságosnak vélt falakat, mégpedig egy korábban soha nem látott teremtménynek, a 60 méter magas tűzvörös fajtársuknak köszönhetően. Az emberek ketrecbe zárt, riadt vadakként menekülnek a belsőbb falak oltalmába, míg katonai légiókat riasztanak a betörő óriások megfékezésére. A káoszban mindenét elveszti három jó barát: a heves küzdőszellemmel bíró Eren Jaeger; a csendes, de szokatlanul erős Mikasa Ackerman; valamint a fizikailag gyenge, de rendkívül jó stratéga, Armin Arlelt. Eren és fogadott lánytestvére, Mikasa szeme láttára falják fel a titánok édesanyjukat, míg orvos apjuk nyomtalanul eltűnik. A fiatalok két évvel később, főleg az Eren szívében gyúlt gyűlöletnek és haragnak köszönhetően, a hadseregben kötnek ki, ahol a titánok elleni harcra képezik ki őket. A kiképzés során három barátunk még további fiatallal ismerkedik meg, akikkel a bajtársi viszonyon túl a sorsuk is összefonódik. 11 kiváló fiatal, 11 különböző egyéniség próbál vérfagyasztó csaták során, kilátástalannak tűnő ütközetekben túllépni félelmein és véghez vinni a lehetetlent: az emberfeletti erővel bíró titánok végleges leigázását – életük, szeretteik, emberségük feláldozása révén. Tovább olvasom
Miike Takashi: Ai to Makoto / 愛と誠 / For Love’s Sake (live-action; 2012)
Ai to Makoto / 愛と誠 / For Love’s Sake (live-action; 2012)
A romantikus történetek etalonja, amikor gyönyörű és gazdag hősnőnk halálosan beleszeret a szegény és mindig bajba kerülő rosszfiúba. A nagy fellángolást többnyire szívszorító akadályok veszélyeztetik, a féltékeny riválisoktól kezdve és az aggódó szülőkig, de az igaz szerelem útjába semmi sem állhat. Legalábbis ezt hihettük addig, amíg Miike Takashi meg nem filmesített egy 1972-es mangát, aminek kultuszánál már csak paródiával teli humora lehet nagyobb, legalábbis így gondolta újra Miike az eredeti történetet. A Kajiwara Ikki és Takamori Asao szerzőpáros, valamint Nagayasu Takumi rajzai mentén egykor életre kelt Ai to Makoto (愛と誠) manga tipikus shōjos elemeit Miike kiforgatta, újrarakta, és egy olyan egyedi produkciót kreált, amiben könnyes szemű hős szerelmeseink önmaguk paródiájává lettek, miközben csöpögős dalokat énekelnek, mint egy musicalben.
Idegesítő a szerelem, jöjjön inkább a gengszter ütleg!
A zseniális Miike Takashi japán rendezőre sok mindent lehet mondani, de hogy filmjei átlagosak és unalmasak lennének – ezt az egyet biztosan nem, legalábbis ha kellő ismerettel és hangulattal ülünk le sajátos (már-már Tarantinós) stílusjegyeivel megfűszerezett alkotásai elé. A vér, a kőkemény bunyó és az eszméletlenül hangulatos jelenetek, színek – a védjegyeivé váltak már e rendezőnek. A kimagasló látványvilágot és a kihagyhatatlan vértócsáit műfaji sokszínűséggel tetőzi be, mivel az 1999-es Auditionban például hidegrázást keltő pszicho-thrillerrel sokkolta a nézőket, a szintén mangadaptációként rendezett Crows Zeróban (2007) pedig tökös japán legények utcaharcait követhettük nyomon lélegzetelállító dinamizmusa kíséretében, cool faktorral a köbön. Az utóbbi időkben a rajongók által kissé kritizált, de még így is kiválóan szórakoztató filmjei miatt került a reflektorfénybe, mint a szamurájfilm remake, a Hara-Kiri: Death of a Samurai (2011), vagy a gyerekfilmként is játszó Ninja Kids!!! (a Nintama Rantarô című, 1993-ban indult animesorozat live-action változata). Ezúttal pedig egy korábban három live-action filmet, és egy 1974-es j-drama sorozatot is szülő alkotáshoz nyúlt vissza. Ez az Ai to Makoto című manga (1972-ben jelent meg, 16 kötetes terjedelemben), aminek úgy tűnik egykori romantikus-drámáját övező népszerűsége még mindig nem kopott meg Japánban, amit Miike nem egy hagyományos love sztori adaptációval egészített ki 2012-ben. Tovább olvasom






Legutóbbi hozzászólások