Sakisaka Io: Ao Haru Ride / アオハライド (shōjo manga; 2011)

Sakisaka Io: Ao Haru Ride (shōjo manga; 2011)

Kedves Olvasóim (ha még jártok erre a pangó bejegyzéseim ellenére)! Egy hosszabb szünet után – ami a blog 8 éves fennállása óta nem igen fordult elő- most sikerült neki ülnöm egy újabb bejegyzésnek. A legutóbbi háromhetes kiesés legfőbb oka: felpörögtek az események körülöttem. Mangát-animét olvasok-nézek, bár ritkábban, de a kevés idő miatt, amelyet elkötelezettségeim (nyelvvizsga, egyetem, önkéntes munka) egyre csak tovább zsugorítanak, már írni sincs időm, vagy éppen kedvem. Ennek ellenére az igazán megkapó dolgokra talán tudok időt szorítani, mint ahogy e friss kedvenc esetében is láthatjátok. Azt nem tudom megígérni, hogy rendszeresen tudok naplót írni az éppen megtalált gyöngyszemekről (még mindig sajog a szívem a májusi nagy manga maratonom során felfedezett ínyencségek mellőzése miatt), de talán minőségibb és érettebb irományokkal gazdagíthatom az oldalt. A nagy What’s going on with me? elbeszélést félretéve, jöjjön azonban e havi éjjeli virrasztásom egyik okozója, az Ao Haru Ride című manga.

Szerelem, újrakezdés, plusz néhány trauma

Néztem, néztem ezt a mangát már egy ideje, és nem tudtam miért olyan ismerős a borítója. (Megvallom, nagy shōjo-faló voltam még ifjabbnál is ifjabb koromban, és az elmúlt 10 évben nem egyszer esett meg velem, hogy újdonság után kutatva egy régi kedvenc termett előttem.) A történetet olvasva persze nem volt ismerős a szitu (naná, hiszen 2011-es!), ugyan nem egy sablonmentes történetet mesél el Sakisaka Io. Hoppá! Sa-ki-sa-ka I-o. Ez a név már mondott valamit! Rákerestem hát, és megtaláltam a  rejtély megoldását. E mangakával nem először találkozom, a Strobe Edge című mangája pont tavaly hozott lázba! Erre itt egy újabb műve e tehetséges hölgyeménynek, amely rettentően cuki szereplőkkel repített a szerelem nosztalgikus bölcsőjébe. Hiszen minden van benne, ami egy letaglózó shōjo történethez jár: első szerelem, lassan kibontakozó érzelmek, se veled-se nélküled hancúrozás és a meghitt pillanatok arcpirító édessége. E mellé jön egy kis lélekemelő filozofálgatás és mai modern világunk tini populációjának rákfenéje, a beilleszkedéstől kezdve egészen az önkeresés drámájáig. Éppen ezt tapasztalja meg az Ao Haru Ride (Blue Spring Ride) manga hősnője, Futaba Yoshioka, ki új életet, új álarcot ölt magára. A nagy changing oka: 1) szerelmi bánat; 2) kiközösítő és kekeckedő lány osztálytársak. (Tökéletesen képesek lelki terrorral fenyíteni egymást a szebbik nem tagjai, a jövő háborúiban nem is kell hackereket bevetni, elég ha anyák, nők  találják meg egymást. Eredmény: pici vér, több rikácsolás.) Futaba tehát a tipikus jó kislány szerepből kilépve igazi tomboy-já vedlik, ezzel is kivívva a fiúk nemtetsző fejcsóválását. A lány önreformja nem tart sokáig. Hamis barátai és régi szerelmének, Tanaka-kunnak a feltűnése mindent összezavar. A fiatalok 3 évig nem látták egymást, de mindketten gyökeresen megváltoztak. Tanakának más a neve, a kedves mosoly helyét egy hideg és csipkelődő grimasz vette át, a régen bizakodó fiú most már nem hisz a jövőben, az életben, semmiben. Sértések és pofonok röppenek el a levegőben, amit humoros és szívfacsaró pillanatok tetőznek majd be. Érdemes olvasni olyan rajongóknak, akik még nem bukkantak rá. Bár a manga még fut, de eddig megjelent 5 kötete bő utánpótlásként szolgál az iskolai románcokra éhezőknek. Az élvezetek halmozása a történettel és a bájos pillanatokkal nem ér véget! Sakisaka megint istenien ennivaló lányokkal és fiúkkal kényezteti esztétikum érzékelőinket.

Linkek: Baka-Updates Manga (eng); MAL (eng); Manga-Reader (eng); Manga Here (eng); ANN (eng); Wikipedia (eng); Anime Addicts (hun)