Psycho-Pass (TV-sorozat; 2012) ~ 01-02. epizód utáni benyomások

Psycho-Pass / サイコパス (TV-sorozat; 2012)

Kellemes meglepetés volt a Production IG új animéje, az idén ősszel indult  Psycho-Pass. A valaki szerint fenomenális, szerintem kissé félresikerült 2011-es Guilty Crown franchise után úgy tűnik, megint visszaevez a stúdió ahhoz a komolyabb hangnemhez, ami miatt megszerettem anno. A Psycho-Pass első képsorai után nem mondom, bennem volt a félsz, hogy egy újabb GC színvonalat hoz majd, ami a gyönyörű animáció terén nem lenne gond, de én egy felnőttesebb, seinen cselekménnyel megáldott dologra várok már évek óta a GITS SAC és a Real Drive sorozatok alkotóitól. Hatalmas megnyugvással és csillogó szemekkel nyugtáztam: a GITS vonal, ha összetettségében nem is, de a hangulatot és a miliőt tekintve újjászületett a noitaminA programblokkjában. Hogy mit értek ezalatt? Mindjárt kifejtem.

GITS-es cukiság mesterfokon

Már a készítőkkel való szemezgetés közben megakadt a tekintetem Urobuchi Gen nevén. A zseniális író és forgatókönyvíró olyan felejthetetlen animéket tett le az asztalra korábban, mint a Fate/Zero, a Mahō Shōjo Madoka★Magica és a Phantom: Requiem for the Phantom. A Psycho-Pass talán ezekhez mérten kap majd 22 részben egy komplex és kemény történetet, vérbeli sci-fis drámával és egy élhetetlen utópiával szembeni lázadással. A sci-fi setting e történetben a jövőbeli Japánba visz minket, amelynek égig érő felhőkarcolói, futurisztikus készülékei, egy-az-egyben a GITS univerzumát idézik fel, a főszereplő egységről nem is beszélve. A GITS-hez hasonlóan, itt is egy jövőbeli bűnüldöző csoport tagjait ismerhetjük meg, a Public Safety Bureau (Társadalmi Biztonságért felelős Hivatal) kötelékében. A csoport ismertetése előtt érdemes a főszereplők küzdelmének teret adó társadalmat felfejteni. Az anime egy olyan utópiát vázol fel, ahol a Sibyl System nevezetű rendszernek köszönhetően megszűnt a bűnözés. Helyesbítek, a rendszer az embereket az alapján rangsorolja egy pontozási listán, hogy milyen mértékben jelentenek veszélyt a társadalomra nézve. Így társadalomellenes gyilkos indulatok, vagy bárminemű veszélyt, instabilitást gerjesztő gondolat megszületésével már közveszélyesnek minősül az adott személy, akit a Public Safety Bureau emberei (lényegében rendőrök), azonnal kezelésbe vesznek. E kezelés kétféle kimenetellel végződhet: ha nem ér el egy kritikus, visszafordíthatatlan szintet az illető, akkor egy elektromos sokkolóval hatástalanítják egy időre, majd átnevelő terápiára küldik. Ha azonban átlépi a kritikus szintet, akkor a rendszer feleslegesnek ítéli meg, és azonnal likvidálni kell. A bökkenő csak az, hogy a kiszámíthatatlan, emberi indulatoktól vezérelt ösztöneinket milyen alapon képes és milyen jogon egy számítógép osztályozni, hiszen már egy egyszerű felindultságból fakadó elborult pillanat miatt közveszélyes listára kerülhetünk! Egy programsorozat dönt tehát ebben a világban arról, hogy jogunk van-e az élethez. Az emberek pedig mechanikus robotokként végeznek a halálraítéltekkel, és még csak meg sem kérdőjelezik egy számítógép döntését, amit maga a Psycho-Pass segít. Akad azonban egy fiatal nyomozónő, aki másképp látja a dolgokat. Tovább olvasom