Mellek, vámpírok és majdnem szex. Új falatnyian rövid fantasy anime jött ki, mindössze 60 perces terjedelemben a vérszívó éjlények áldozatgyűjtő hadjáratáról 2012 márciusában. A hentaiban taroló Miyazaki Maya le sem tagadhatná jellegzetes stílusát, ami az eredeti Holy Knight manga változatában ecchin túlnyúló erotikus jelenetekben bontakozott ki, addig a két részes anime adaptáció megmaradt egy cenzúrázottan kivonatolt, átlagos sztorinak.
Tégy magadévá, hogy később megölhesselek
A sztori szexi főhőse, a romániai származású vámpír leányzó, Kishimoto Lilith (Uchida Maaya) – nálam Gantz és EVA flashback villant be e név összetétel hallatán. A vörös hajú bombázó szüleit legyilkolták, így klánjának ő az utolsó leszármazottja. Ehhez mérten új küldetést kap, amelynek célja, hogy végezzen egy legendás vámpírvadász utódjával, a Romyuarudo vérvonal utolsó sarjával. E miatt Japánba érkezik, még pedig a tokiói Szent Ritsumei Akadémára iratkozik be. Itt találkozik fiú főszereplőnkkel, az árva Mizumura Shintával (Shimono Hiro). A srácot nagyapja nevelte eddig Kyūshūban (itt haltak meg a fiú szülei is), de Japán fővárosában sem marad magára, mivel dinnye nagyságú keblekkel megáldott gyerekkori barátja tovább boldogítja a napjait. Ő Makimura Chizuru (Tatsumi Yukio), az életvidám, minden lében kanál energiabomba, aki titkon szerelmes a főhősünkbe. Lilith, amint meglátja Shintát, tudja, hogy ő az akit eddig keresett, és nem is rest egy pásztorórára csábítani a fiút. Tovább olvasom
Stephenie Meyer & Young Kim: Twilight / Alkonyat 2. rész (manhwa; 2011)
Young Kim: Alkonyat 2. rész (manhwa; 2011)
Itt a Karácsony. Mi is lehetne szebb ajándék a fa alatt, mint a Twilight-saga képregény adaptációjának záró kötete? Legalábbis az Alkonyat című első könyv története véget ér e második képregényben, amely Amerikában 2011 októberében jelent meg, a szegedi Könyvmolyképző pedig decemberben dobta piacra. (Én a Tescóban láttam meg ma, 20 %-os leárazással.) Ahogy már sokszor említettem, engem se a Twilight könyvek, se a filmek nem fogtak meg (mindkettő változatból az első részeket láttam), de ez a képregény egyre inkább felcsigázott, úgyhogy most azon vagyok, hogy beszerezzem az eddigi filmeket (Twilight, New Moon, Eclipse és Braking down 1.) – azért a könyveket nem fogom még mindig elolvasni, elég volt az első köteten végig rágni magamat.
Egyre szebb grafika, egyszerű történet
Az első perctől kezdve a Stephenie Meyer teremtette tini szériából a képregény változat viszi a prímet nálam. Young Kim ugyanis gyönyörű rajzaival, leegyszerűsített történetével túllépett azon, ami szerintem az egész franchise nagy buktatója: a túlnyújtott történetek, tipikus karakterekkel, akiket annyira mégsem ismerünk meg, hogy azonosulni tudjunk velük. Másrészt a 100-200 oldalig elnyújtott szenvedős monológok az Alkonyatból nekem sem irodalmi, sem esztétikai élményt nem adtak, még romantikus lelkemet se hatották meg. (Sorry Twilight rajongók, de nálam ez a helyzet, azért örülök, hogy a Bellát alakító Kristen Stewart jövőre a Hófehér és a vadász című fantasy-ban játszik majd főszerepet, aminek az előzetese igen csak ínycsiklandozó.) Erre egy koreai rajzoló részletes és káprázatos alkotásaival, egyszerűen, RÖVID terjedelemben összefoglal egy körülbelül 500 oldalas könyvet, amiben a romantika jól mutat, az akcióból úgy sincs túl sok, a dráma minimális, de mégis élmény a kézbe venni. Tovább olvasom
Ez a bejegyzés már egy hete érlelődik bennem, csak nem volt időm leírni a gondolataimat akkor, amikor ezzel a gyönyörű, garantáltan függőséget okozó mangával összefutottam. A Bloody Cross miatt belelkesültem a vámpíros témákra, így bukkantam rá Shōoto Aya kommersz, mégis édesen andalító képregényére. Az eddig 3 kötetes Prueblood+Boyfriend (Junketsu Kareshi) teljesen megnyert magának, és meg merném kockáztatni azt, hogy ez a mangasorozat a Vampire Knight nyomdokaiba fog lépni, aminek egyik pozitív előszele az is, hogy az angol scanlation csapatok munkájával szinte egy időben magyar fordításban is olvasható a manga az interneten (Anime and Others). Ha pedig itthon kiadnák, cseppet sem tétováznék a megvásárlásán, hiszen minden van benne, ami egy jó shōjo mangához kell: romantika, vér, vámpírok, vérfarkasok, szolga-úr kapcsolat és káprázatos grafika.
Ha az Alkonyatnál is többre vágysz
Nem titkolom, a széria olyan ismert művek elemeit gyúrja egybe, mint az Alkonyat, a Vámpír Naplók, vagy a már említett Vampire Knight (a hasonlóságokat ki is boncolgatom később). A tipikus vámpír-vérfarkas fanservice mellett azonban még egy másik elemre is rágyúr a mangaka: a shōnen ai őrületre. Ugyanis a képregény hiába mutat be 100%-ig hetero kapcsolatokat, mégis a női főszereplő fiús dizájnnal van megáldva – rövid hajkorona és vékony, szinte mell nélküli alkat jellemzi (a fekete-fehér rajzokon ez még inkább látszik), így az ez iránt vonzódó rajongók számára is friss préda lehet. A történet sablonosan indul ugyan, adott a hősnőnk, aki egy gyerekkori tragédiától szenved még mindig. Ő Takachiho Cana. A leányzó az iskola élsportolója volt, egészen addig, míg egy kellemetlen incidens miatt le nem sérült. Emiatt nemcsak az ösztöndíjat, de iskolatársai kegyeit is elvesztette. A lány önfeláldozóan akar mindenkinek segíteni – ami már-már az épeszűség határait is túllépi, és ez lesz a veszte is. Éppen amikor egy kislányt mentene meg egy felé tartó kamion gyilkos száguldásától, igen fiatalon eljön érte a Halál. Cana, mikor azt hinné, hogy mindennek vége, hirtelen feltűnik gyerekkori barátja, Aki. A szívdöglesztő, valamiért mégis rettegést keltő fiú vérével itatja meg a lányt. Nincs nagy meglepetés: Aki egy vámpír, és Canát feltámasztva a halálból nemcsak szolgájává, és egyetlen táplálékforrásává tette az idők végezetéig, de egyúttal egy veszélyes játékba is belekeverte. Akinak úgynevezett stigmatákat kell összegyűjtenie ahhoz, hogy a világ uraként egy leírhatatlan erő birtokában felébressze mély álmából ikertestvérét, Eriyát. Tovább olvasom
A mai nap alatt két vizsgát lezavartam, úgyhogy fáradtan, de büszkén írom e sorokat (jövő hétfőn kezdődik az izzadtság maraton megint, amire holnaptól már tanulni kéne…). De pillanatnyi helyzetjelentésemből elég is ennyi, rögtön ki is kalandozok inkább az aktuális bejegyzés témájára, a Bloody Cross-ra. Egy hete olvasom apránként ezt a természetfeletti lények remixeléséből született shōnen tüneményt, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy must read, vagy elmegy kategóriába soroljam-e be. Már a cím is elég spoiler gyanús: “Véres Kereszt”. Ha van vér, ott biztos lesznek vámpírok is, a keresztes társítás pedig rögtön angyalokat és bibliai csatározásokat ígér. Nos, tényleg ezt is kapjuk.
Vámpíros angyal dózis
Szokás szerint a borító nyert meg magának, aztán a műfaji besorolás, amiből a romantikus és erotikus szál igen erősen rányomódik a mangát takaró coverek grafikájára. Szexi lány egy bishōnen ölében? Ebből rossz nem lehet, plusz vérszívók és angyalok, erősen csábító egyveleg. Ez egészen addig tart, míg el nem merülsz a manga rajzstílusában – a gyönyörű borítóképek hatására én jobb vizuális kidolgozottságot vártam voltan a történet mellé, ami sitcomos mivolta miatt tele van chibi figurával, az akció oldalt erősítik a harci jelenetek, de a sokszor nagyon-nagy arányú fehér háttér, kidolgozatlan környezet nálam nem verte meg a lécet, hogy akár pénzt is kiadjak érte (a képregény elején ez még nem jellemző, a bűbájos karakter dizájn viszi a hátán el az egészet, de az újabb kötetek már nem az igaziak). Azt nem mondom, hogy igénytelen, mert azért tele van szebbnél-szebb karakterábrázolással, dögös pillanattal, gesztussal, sőt, a borítók mellett gyönyörű és hangulatos, szintén színes belső oldalakat is kapunk. A poénokon pedig jót mulattam mindvégig, mert itt egy nárcisztikus angyal (már betegesen önimádó), egy átveréses love story, és meleg paródia egy az egyben megfér egymás mellett. A cselekmény pedig elég fordulatos és bizonyos szempontból újszerű ahhoz, hogy jó szórakozást nyújtson. Tovább olvasom
Ha lerázzuk napjaink tiniket vonzó, csöpögős vámpír allűrjeit, a napon csillogóan ragyogó, hősszerelmes mártír fiúkról, és hozzáadunk egy kis Bram Stokeres vagy Anne Rice-os ízt, akkor a mai vérbankot csapoló élőhalott gárda egyik klasszikusabb alfaja éled újjá a D, a vámpírvadász című japán képregény-sorozatban. A magyar könyvesboltokban 2007 óta megjelenő titokzatos D, mintha Penge és Lestat remixeléséből született volna, ki földöntúli erejével ritkítja az éjszaka démonjainak sorát, egy sci-fivel összekutyult fantasy világban.
Regényből manga születik
Japánban a misztikus horror atyjaként is aposztrofált kortárs író, Hideyuki Kikuchi már 1983 óta folyamatosan csak ontja magából félig ember, félig vámpír hőséről, a röviden csak D-nek becézett karakteréről készült regényeit, amelyek az amerikai piacra is bevágtáztak 2005-ben. Az idén megjelent 23. kötet sikerét támasztja alá, hogy 2007-től már képregény adaptációt is megért a széria, mégpedig a pályakezdő, de annál tehetségesebb újonc, Saiko Takaki feldolgozásában. A vámpíros, mészárlós, gyönyörű karakterektől hemzsegő manga, nemcsak minőségben veheti fel a versenyt keleti riválisaival, hanem az ártatlan szerelemre összpontosító, könnyfakasztó modern vámpír melodrámákkal szembemenve tér vissza a gyökerekhez: Lugosi Bélás vámpírábrázolásokkal, vagy szex és vér, egészséges mennyiségű akciójelenetek tárházát kínálva tálcán látványos grafikájával. A magyar manga (japán képregény) kiadás egyik nem éppen mainstream oldalágát gyarapítja így a D, a vámpírvadász, amely a Fumaxkiadónak hála szinte a világpremierrel egy időben kerül a boltokba kis hazánkban. Tovább olvasom
Egy vámpír, aki vér és hatalom helyett Japánba vágyik. Igazi otaku, minden álma, hogy találkozzon Miyazaki Hayaoval, amikor pedig erejét kéne fitogtatnia, akkor a Dragon Ballból vagy az Astro Boyból les mozdulatukat. A démon világban teremti meg saját kis birodalmát, ahol anime dvd-éket és mangákat gyűjt tonnaszámra. Az életét pedig még szebbé egy japán diáklány váratlan látogatása teszi, aki mintha egy mangából pottyant volna a fiú életébe, telt keblekkel, karcsú alakkal, iskolai egyenruhában. Ő Blood Lad, a vámpír fiú, aki cseppet sem normális.
Meghaltál, de feltámasztalak
Blood Lad, vagy Vlad Charlie Staz a fentiekben jellemzett lökött vámpír srác, aki a démonvilág egyik rettegett figurája. Vérszomjas külseje ellenére senki se gondolná róla, hogy egy otaku, akit egy ember lány érkezése Japánból teljesen feltüzel. Fuyumi Yanagi véletlenül keveredik a szörnyek birodalmába, és rögtön egy flúgos vámpírvezérrel találja magát szemben. Mielőtt kellően örülhetne az új “barátjának”, egy Staz trónjára törő virágszörny megöli a lányt (vagy inkább egy bimbó bekapja a csajt), csak pőre csontjait hagyva maga után. Fuyumi szellemként ölt újra testet, Stazot pedig hajtja a bűntudat, hogy első számú nőstényét miatta megölték, így még az emberi lény közelében érzett heves szívdobogástól kísért vérszomját sem tudja oltani. Staz így elhatározza, hogy Fuyumit visszahozza az élők sorába. A küldetés sikerében maga Fuyumi sem bízik igazán, hiszen forrófejű, idétlen de erős vámpírunk ha segíteni akar, abból jó nem sül ki. Tovább olvasom
Amerikai tv-sorozatok – miket nézek/néznék? (2011) / CW, ABC
Kicsit szüneteltetve az animézést, olvasás mellett (könyv, 1-2 manga) amerikai tv-sorozatokat nézek. Nem kell megijedni, per pillanat háromra vagyok rákattanva: True Blood 4. évad (erről már regéltem is), Vampire Diaries (Vámpírnaplók) 2. évad, és a Főnök (The Closer) 4. évad. Az elsőt neten, az utolsó kettőt tv-ben nézem péntekenként az RTL Clubbon (ezt a két sorozatot nézem teljes figyelemmel egész héten). /Egyébként könyvek, mangák és tv-sorozatok terén is rákattantam a Libba Bray-féle misztikus, varázslós sztorikra./ Az aktuális TV szériák mellett, most kívételesen szétnéztem YouTube-on, hogy mire számíthatunk 2011 szeptemberétől, és három csodára bukkantam (egy régi kedvenc, és két újdonság):
Vampire Diaries / Vámpírnaplók 3. évad (2011) – premier: 2011.09.15.
Vampire Diaries / Vámpírnaplók 3. évad (2011)
A Vámpírnaplók első évadát még netről megnéztem 2009-ben mikor indult a széria, a második évadra (2010) nem volt időm az animézés, szakdogaírás közepette, meg amúgyis adják nagyon jó szinronnal a tv-ben, úgyhogy most per pill a második évad 9. epizódján vagyok túl, de már szeptemberben indul az újabb évad, még fordulatosabb szálakkal. Rövid ismertető, avagy ami eddig történt:
Elena Gilbert (Nina Dobrev) egy csinos fiatal lány, aki egy autóbalesetben elvesztette a szüleit, így öccsével és nagynénjével él együtt Mystic Falls-ban. Ám egy nap a suliba új srác érkezik, a titokztaos, és jóképű Stefan Salvatore (Paul Wesley), akivel rögtön egymásba zúgnak. Csak szokás szerint ekkor jönnek a bökkenők. Stefan ugyanis vámpír (ugyan vega vámpír), ráadásul régi vámpír szerelmének Cathrine-nek (Nina Dobrev) a tökéletes hasonmása Elena. Emellett megjelenik Stefan cseppet sem békés természetű bátyja, a szintén vámpír Damon (Ian Somerhalder). Mindkettejüket Cathrine változtatta át, és mindketten szerelmesek voltak az élvhajhász vámpírnőbe. Azonban Mystic Falls számtalan rejtélyt bújtat poros utcái, sötét ablakai mögött. A polgármester családja vérfarkas nemzedék sarja, akiket már a vámpírok elvileg kiirtottak, de bizony még maradt hátra belőlük pár darab, ráadásul a vámpírok számára ők jelentik az egyetlen veszélyt. Elena öccse Jeremy (Steven R. McQueen) is megtépázódik, hol drogfüggő lesz, hol egy vámpírlányba szeret bele, valamint ránehezedik vámpírvadász családjának az öröksége is. Elena legjobb barátnői, barátai sem maradnak ki a buliból: Bonnie (Katerina Graham) a Bennett boszorkány család sarja Salemből, ébredező varázsereje elől először menekül, majd teljesen a hatalmába keríti, Caroline-t (Candice Accola) a halottnak hitt Cathrine vámpírrá változtatja, Tylerről (Michael Trevino) pedig kiderül, hogy vérfarkas, és ha embert öl, akkor teljesedik be felette a farkasok átka. A sok titok mögött pedig ott rejtőzik Cathrine, aki kísértetiesen hasonlít Elenára, és most visszatér hogy mindent felforgasson.
Az Elena – Stefan szerelmi páros életét megzavarja Damon, aki szintén Elenába szerelmes, na meg Cathrine, aki Stefant akarja visszaszerezni. Ez a szerelmi sokszög és dráma, a jószívű Elenával a középpontban, csupán a kezdet. Míg Damon jó és rossz énje harcol egymással (hol jó barát, holt őrült gyilkológép), Cathrine múltja is kiderül (1490-es évekből, Bulgáriából származik), ami szomorú, de mégsem tudjuk megsajnálni a karakterét, mert mindvégig egy önző lány marad, akit csak önmaga érdekel. A több pici szál pedig egy ősi szertartásban fut össze, amelyben minden szereplőnek fontos szerepe lesz. Cathrine ugyanis egész életeben egy ősi vámpír, Klaus (Joseph Morgan) elől menekült, aki még a lányt ember korában véráldozatként akarta megölni, hogy megtörje a vámpírokat sújtó átkot: a napfény börtönét. (A sorozatban a vámpíroknak egyedül a napfény árt, meg a verbéna, és természetesen a karó.) Klaus azonban olyan erővel bír, hogy még más vámpírokat is képes megigézni.
Miért szeretem? Egyszerű: romantikus tini sorozat, de van benne történelmi múlt, vér, nem olyan dúrva és trágár mint a True Blood, de a boszorkányok, vérfarkasok miatti mix nagyon tetszik. A történet sosem ül le, minden epizódban van valami új, sötét titok, ami kiderül Elenáról és Cathrine-ről. A zenei aláfestés pedig magával ragadó, a legjobb pop-rock dalok szólnak a részek alatt, mint a Placebotól-tól a “Running up to that hill”, vagy a Plumbtól a “Cut” című szám (Per pill is az sorozat ost-ját hallgatom). Lehet hogy valaki ízlésének kicsit nyálas csajos sorozat, de szerintem még mindig jobb az Alkonyatnál (Twilight). Tudom könyvben is megjelent itthon, de szeretem a minőségi vágás, esztétikus képek meg zenei aláfestés miatt, ami fiatalos, pörgős, ahol kell drámai, így a könyv kimarad számomra. Imádom Elena és Stefane vívódását, eleinte Elena azt hiszi Stefan vámpír léte miatt kerül veszélybe a családja, majd a barátai is, majd kiderül hogy eleve a lány arra született hogy a vámpírok áldozati báránya legyen. Ott van Damon, aki hol rossz, hol jó, de valahol mindenki szánja, mert végre vannak igazi érzései annyi idő után, de valahogy a boldogság csak nem akarja megtalálni. Egyszóval, imádom, kedvenc sorozatom, úgyhogy 10-ből egy nagyon erős 8-cast érdemel. A 3. évad első epizódja 2011.09.15-én lesz levetítve az USA-ban. Link: IMDb (eng); Wikipedia (eng)
The Secret Circle 1. évad (2011) – premier: 2011.09.15.
The Secret Circle 1. évad (2011)
Ez a Vámpírnaplók alkotóinak új sorozata lesz. A széria L. J. Smith azonos című könyvsorozatát adaptálja, az premier a Vámpírnaplók után lesz, 2011.09.15-én.
A történet tipikusan indul: adott női hősnőnk, a tini Cassie (Brittany Robertson), aki édesanyja halála után visszatér annak szülővároskájába, így nagyanyjához költözik. Persze rögtön bele is csöppen a titkok és rejtélyek hálójába. Kiderül, hogy édesanyja, nagyanyja, és így tovább, mind boszorkányok voltak, Cassie pedig különlegesen nagy hatalommal bír. A városban azonban van egy mini boszorkány kör, akik arra kényszerítik, hogy csatlakozzon hozzájuk, mivel ők az utolsók a nemzedékükből, és Cassie a hatodik közöttük. Itt ismerkedik meg a lány a bohém és vad Fayeyel (Phoebe Tonkin), Dianával (Shelley Hennig), Melissával (Jessica Parker Kennedy), a lányok mellett pedig Adammal (Thomas Dekker) és Nickkel.
A sorozat trailere jó adag horrort, akciót is sejtet, mivel Cassie hatalmára sokaknak fáj a foga, így gonosz emberkék veszik őt üldözőbe, akik szintén varázserővel bírnak. A fiatal boszorkák se semmik. Faye egy über cool csaj már első látásra is, kemény nagyon és folyton nagymenőzik, szinte Cassie mellett ő rajta volt a hangsúly még az előzetesben. Emellett lesz benne romantika is, a két boszorka fiú nagyon dögös, az egyik (a szöszi) Cassie mellett lakik majd, a másikkal meg egymásba szeretnek, de azért semmi sem olyan egyszerű. Feltűnik egy sötét alak, aki egyébként Cassie édesanyját is megölte, valamint Cassie megtalálja anyja naplóját, amiben receptek, varázsigék mellett talál egy levelet is. Az édesanyja pont azért nem fedte fel előtte boszorkány kilétét, mert meg akarta óvni a lányt a ráváró veszélyektől, ugyanis a szülővárosában gonosz erők is elkezdtek mozgolódni, ezért is menekült el a nő onnan, és tartotta Cassie előtt titokban annak hatalmát. Azonban egy dolgot azért a lánya lelkére köt: ha bármi történne vele, keresse meg a titkos boszorkány kört (amit a fenti fiatalok alkotnak), mivel csak az tudja megvédeni őt. Link: IMDb (eng); Wikipedia (eng)
Once Upon a Time 1. évad (2011) – premier: 2011.10.23.
Once Upon a Time 1. évad (2011)
Na ez valami különlegesnek ígérkezik. A Lost (Eltűntek) írói most egy tündérmesékkel teli világba vágták a tollukat, bár most nem egy elhagyhatatlan szigetre kerülnek a szereplők, hanem egy elhagyhatatlan városba. Ebbe a kis vidéki városba, Maine-be (Regefalva) érkezik Emma Swan (Jennifer Morrison), aki sötét múltja elől menekül ide. Ám egy kisfiú furcsa felvilágosítást ad számára a helybéliekről: a várost senki sem hagyhatja el, lassan elfelejtik az emberek hogy honnan jöttek, kik is voltak ők, egyedül a tündérmesék világába ragadnak be, mert itt a valóság és a mesék világa összekeveredik. A démoni királynő (Snow Queen) egy átokkal érte el, hogy a modern emberek akár Csipkerózsikát jásszák el, akár Hófehérkét, középkori kastélyokkal, csatákkal, lovagokkal. Csak az “Egyszer volt, hol nem volt…” után nem boldog befejezés jön. A városlakók örök szomorúságra vannak ítélve, talán Emma meg tudja változtatni a sorsukat? Vagy ő is belekerül ebbe az illuzionista színjátékba?
Az előzetes alapján nagyon mozgalmas kis sorozatnak ígérkezik. A tündérmese mix a valósággal teljesen újszerű elem, jó nem egy Narnia, de attól még tetszetős így elsőre. A fantasy oldala harcos, lovagos, kardozós jeleneteket is sugall, egy kis romantikával. Remélem azért nem fogják úgy elnyújtani mint a Lost-ot, az is jó volt, főleg az elején, de közben volt 1-2 olyan évad, ami teljesen betunyult, a végére meg megint beerősített. Kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle, az első részt biztos lecsekkolom, aztán meglátjuk hogy az előzetes lett megint túl jó, a sorozat meg lassú, üres. Bízom benne hogy nem. Link: IMDb (eng)
2011. június 26-án startolt a véres és szexi True Blood legújabb évada, Charlaine Harris 4. könyvének, a Dead to the World-nek a feldolgozása (magyarul Vérszag címen jelent meg). A laza adaptációban a meleg szálak még jobban összegabalyodnak, a szerelmi kapcsolatokról nem is beszélve. A Sookiet övező titkok csak még tovább gabalyodnak. A tündér lánynak azonban már nemcsak a vámpírokkal, de vérfarkasokkal, boszorkányokkal, nekromantákkal és párduc emberekkel is szembe kell néznie. Az eddig megjelent négy új epizód nem szenvedett hiányt azért a humorból sem, bár a szexjelenetek továbbra is viszik a pálmát, a véres akcióról nem is beszélve.
Vámpír költözött az otthonomba
Az előző évad végén Sookie (Anna Paquin) átkerült a tündérek világába, ahol megismerkedett tündér keresztanyjával (úgymond őrangyalával), aki eddig minden lépését vigyázta. Ám a paradicsomi környezetben Sookie egyre furcsábban érzi magát. Az édeni ízű arany alma kínálgatás közben találkozik 20 éve eltűnt nagyapjával, akiről kiderül hogy ebbe a világba rabolták el, és Sookieval is ezt tervezik. A tündérek akik eddig körülvették őket inkább boszorkányoknak tűnnek, legalábbis elég csúf kis lények a valóságban, az általuk kínálgatott arany almával pedig az ide gyűjtött tündéreket csalták fogságba, a felejtés bűbájával élve. Ám az itteni lények nem mindegyikét vezérlik sötét szándékok. Míg a királynő végezni akar a Sookiehoz hasonló minden tündérrel, a többi lény éppen meg akarja őket menteni. De a való világba már csak az térhet vissza, aki nem evett az aranyalmából. Míg Sookie szerencsésen hazaér, addig nagyapja őt óvva ugyan elkíséri, de 20 évig tartó arany alma fogyasztás után, azonnal meghal egykori felesége sírján. Csak egy régi zsebórát hagy maga után, amit Jasonra, Sookie öccsére hagyományoz. Ám Sookiet még nagyobb meglepetések várják Bon Temsben. Míg ő úgy érezte alig 15 perce távozott el, addig a valóvilágban 1 év is eltelt, őt eltűntnek nyilvánították, a házát eladták, Jason (Ryan Kwanten) rendőr lett, Bill Compton (Stephen Moyer) pedig Louisiana királya. Tovább olvasom
Az írásom aktualitását az adja meg, hogy most sikerült megnéznem a A bárány panasza című live-action filmet. Ugyan a manga magyarul is megjelenik, olvasom is, és az animét is láttam régebben vámpír-fan révén. Bár az anime 4 részes OVA-ként nem sikerült éppen meggyőzően, az eredeti manga a maga nemében tökéletes: jó adag pszichológiai-drámája mellett, kifejezetten extrém grafikai megoldások jellemzik, így örülök, hogy a hazai polcokra is felkerült egy ilyen művészi, de kifejezetten komoly hangulatú darab a MangaAttack jóvoltából. Sajnos nemcsak az anime, de a live film sem tudta az eredeti bizarr koncepció hangulatát visszaadni, hiába is próbálkoztak az anime esetében nagy szinkronszínészekkel és a Madhouse-szal, vagy a filmnél Junji Hanado rendezésével.
Történet: A főszereplőnk egy Kazuna nevű fiú, aki furcsa szerelem-kötődés féleséget érez egyik osztálytársa, a csendes Yaegashi iránt. A mindig mosolytalan arcú lány festőnövendék, és Kazuna áll neki modellt rendszeresen. Ám egy nap a fiúnak furcsa rosszulléte támad Yaegashi vére láttán. Mintha szomjazna a vér ízére, megmagyarázhatatlan szomjúság tör rá. Megoldásért rég elfeledett nővéréhez, Chizunához fordul, aki egykori házukban él (a testvérpár édesanyja ugyanis meghalt, édesapjuk pedig a történet kezdete előtt lett öngyilkos, Kazunát pedig édesapja testvére nevelte eddig). A nővére beavatja az évek óta őrzött szörnyű titokba: családjukban egy furcsa betegség öröklődik. Ők valójában vámpírok, de eddig csak a nők vérvonalában tűnt fel a betegség. A rosszullétekkel és gyengeséggel kísért gyilkos ösztön most Kazunában is felébred, ami miatt Chizunával együtt zárkózik el az emberek, és elsősorban Yaegashi elől. Tovább olvasom
Legutóbbi hozzászólások